A szerepfejlesztésben a belső szerepmodellekkel való munka azért hatékony, mert nem csak viselkedést módosít, hanem a mögöttes belső mintázatot (affektív–kognitív sémát) is alakítja és a viselkedés mögötti struktúrát célozza. Egy szerep nem puszta magatartás.
A szerep hiedelmek, érzelmi reakciók, testi állapotok, automatikus narratívák összessége. Ha csak viselkedést tréningeznénk (pl. „légy asszertívabb”), de a belső modell mondjuk egy „ne okozz konfliktust” séma, akkor visszarendeződés lenne belőle gyorsan. A belső szerepmodellel dolgozva azonban a gyökérhez nyúlunk.
Mélyebben dolgozik, mert ez egy identitás-szintű fejlődés.
Nem csak a „mit csinálok”, kérdésre felel, hanem felmerül a „ki működik most bennem?”, „melyik részem reagál?”, „melyik részre lenne most szükség?”.
Integrációt hoz, nem elnyomást. Ezáltal csökkenti és kezelhetőbbé teszi a belső konfliktust.
Sok ember nem azért nem tud egy szerepet működtetni, mert „nincs meg neki”, hanem mert egy másik belső rész dominál. Pl.: Belső Kritikus vs. Spontán rész, vagy Gondoskodó vs. Határhúzó
Ha csak az egyiket erősítjük, polarizáció lép fel. Ha viszont tudatosítjuk a belső szerepeket, párbeszédet teremtünk köztük, integráció történik.
Minél differenciáltabb a szerepkészlet, annál inkább dialógus jön létre a belső részek között és nem elnyomás, hanem koordináció történik.
Sok kimerültség, szorongás abból fakad, hogy egy szerep túlterhelt (pl. Felelős, Gondoskodó), más részek pedig elnyomva maradnak (pl. Játékos, Pihenő). A szerepmodell-munka segít újra elosztani az energiát is.
Növeli a pszichológiai rugalmasságot a színes szereprepertoár segítségével.
A gazdag szereprepertoár azt jelenti, hogy egy személy több, egymástól jól elkülönülő, rugalmasan mozgósítható belső és interperszonális szereppel rendelkezik, és ezeket helyzetfüggően aktiválni is tudja. Nem pusztán „sok szerepe van”, hanem tudatosan hozzáfér ezekhez, nem ragad bele egyetlen domináns működésbe és képes váltani kontextus szerint.
Stresszhelyzetben például több válaszminta áll rendelkezésére. Nem csak a „támad” vagy a „visszahúzódik” kerül elő, hanem tud asszertív lenni, humorral oldani a helyzetet, határt húzni, delegálni vagy segítséget kérni.
Kisebb identitás-összeomlást is meggátolhat krízishelyzetben, hiszen ha valaki csak egy szerepre építi az identitását (pl. „a teljesítő”), akkor kudarc esetén az egész énkép sérülhet. Gazdag repertoárnál viszont a szerepek differenciáltak, az énkép komplexebb, így a stressz kevésbé destabilizálja.
Ez a self-complexity védőhatása.
Egy gazdag szereprepertoárú személy tud lenni tehát Határozott, Gondoskodó, Játékos, Reflektív, Strukturáló, Kreatív, Sebezhető, Vezető, Követő, Konfliktusvállaló. És ezek között tud váltani is.
A gazdag repertoár növeli a kapcsolati kompetenciát, hiszen más szerep működik párkapcsolatban, munkahelyen, baráti közegben, vezetői helyzetben és krízishelyzetben.
Tehát a belső szerepmodellekkel való munka:
strukturális
integratív
konfliktuscsökkentő
rugalmasságot növelő
hosszú távon stabilabb változást hozó